Psalms 16

1Dávid miktámja. 2Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. 3A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.

4Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. 6Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. 8Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

9Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. 10Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

11